Fontos problémának látom, hogy a hozzám érkező tanulóknál is, és az amúgy már hónapok, évek óta tanulóknál is azt látom, hogy egyszerűen nem tudják, hogy mire van szükségük. Divat lett a nyelvtanulás, most valahogy szinte mindenki ezzel foglalkozik, tele a net a millió és millió polyglot-tal, tanácsokkal, blogokkal. Sok anyag van fent a neten, de azt látom, hogy sokan elvesznek ezekben. Ezt is, azt is csinálják, de nem logikusan felépítve, és rendszerezve.

Ha neki állsz tanulni, bármilyen nyelvről is legyen szó, fontos tudnod, hogy mik is a céljaid, és hogy ahhoz mi is kell.  Az egyetlen kivétel, amikor kedvtelésből tanulsz nyelvet, de kisebb célokat akkor is célszerű kitűzni, mert anélkül könnyen nagyon belassulhat, és elfásulhat az eredeti lelkesedésből eredő munka. Ha bármilyen konkrét cél van, akkor muszáj sorra venni, hogy mire is van szükséged.

Nézzük meg a fő motivációkat, célokat.
A két leggyakoribb, a nyelvvizsga, és a kinti munka miatti nyelvtanulás.

1. Nyelvvizsga
Ha nyelvvizsga, vagy egyéb más vizsga, érettségi a cél, akkor nagyon fontos, hogy ott mindenre szükségünk van. Fontos, hogy arra is rájöjjünk, hogy nem árt, a vizsgáztató szemével nézni a dolgokat. Ha tudod, hogy mik azok a kényes nyelvtani kérdések, amit gyakran hibáznak el a nyelvtanulók, érdemes külön erre is rágyúrni. Érdemes olyan oldalakat keresni, amik konkrétan ilyen dolgokkal foglalkoznak. Gyakran rosszul írt szavak, kevert szavak, kevert igeidők azok a kulcsszavakat, amikre érdemes rákeresned. Szóbelinél ugyan így, fontos, hogy külső szemszögből is lásd magadat. Mit akar látni egy vizsgáztató? Hogy magadtól folyékonyan tudsz beszélni, bármiről, ami a szintedhez kell. Fontos, hogy gyakorolj szinonimákat, hogy ne csak egy szót ismerj egy-egy kifejezésre, és hogy magabiztosan tudj beszélni, ne várd, hogy javítást, megerősítést kapsz. Nagy gondnak tartom, hogy a másodjára-harmadjára próbálkozó nyelvvizsgázók is úgy jönnek hozzám, hogy beszéd közben mindig rám-rám néznek, hogy vajon jót mondanak-e.

Szinonimák. (Bár itt lehet, hogy pont nem erre gondoltam. :D De aranyosak :D  

Vizsgáknál, nagyon fontos a konkrét vizsgafeladatok begyakorlása. Ugyanis a vizsgák, bármennyire is próbálkoznak, hogy egyre inkább azt szűrjék, hogy tényleg tudsz-e, sose lesz olyan, mint amilyen nyelvtudásra neked szükséged van. Így el kell fogadni, hogy nagy része azon múlik, hogy hozzászoktatod-e magadat a feladatokhoz, és látod-e, hogy mik tudnak a buktatóik lenni. Például listeningnél, fontos a kötőszavakat ismerned, és alapvető szerkezeteket. Sokszor maga a szó, vagy szavak mindegyike szerepel a szövegben, csak épp arra kell figyelned, hogy azt mondja, hogy „Habár meleg volt, a legnagyobb probléma a szárazság volt ..., „ vagy azt, hogy „Amellett, hogy meleg volt, a legnagyobb problémába az is beletartozott, hogy szárazság volt...”. Nem mindegy, hogy A,B, vagy C azaz mindkettő. Másik probléma, amit sokan elkövetek, hogy belenéznek a vizsgalapokba, de nem használják, és gyakorolnak velük kitartóan. Itt én egy 3 hónapon keresztül mondjuk heti 2x rendszeres feladatlap-kidolgozást szoktam javasolni mindenkinek. Kevesebb idő alatt is lehet hatásos, de akkor meg gyakrabban. Illetve van még egy fontos dolog, hogy sokan nem veszik komolyan a vizsgahelyzeti pánikolás veszélyességét. Ez inkább az érettségizőknél, alap, és középfokú vizsgázóknál fontos. 

Azért náluk, mert ők találkoztak még kevés vizsgahelyzettel. A felsőfokra készülőknek is lehet ugyanolyan „veszélyes”, hogyha rögtön azzal kezdenék, és még nem középfokúztak például. Itt mindig azt szoktam javasolni, hogy mindig nehezebb feladatlappal gyakoroljatok, mint amilyen a vizsgán lesz. Ha középfokúra készülsz, gyakorolj felsőfokúval. Ha azokon elérsz egy 60 %ot, akkor a középfokún vizsgahelyzetben is simán megcsinálod a  80%ot. Mert hogy. Ugye az nagyon alapvető, és azt az érzést ismerjük, amikor suliban mindent össze-vissza csűrve-csavarva tanultunk egy-egy dolgozatra, aztán akár épp azért mert a tanár fáradt volt, akár bármi más miatt, de kaptunk egy nagyon könnyű feladatsort, megnyugodtunk, és egyszerűen megcsináltuk. Itt is ugyanez a helyzet. Nehézzel tanulsz, és gyakorolsz, ahhoz vagy szokva, így ha utána kapsz egy sokkal könnyebb feladatsort, ott is megkönnyebbülsz, és valószínű, hogy majdnem a tudásodnak leginkább megfelelőt tudod nyújtani. Másik fontos dolog itt az, hogy ne legyünk önteltek. Bármennyire is jók vagyunk, és okosak, és nem pánikolunk, akkor is jól jöhet, és csak jól tudunk kijönni belőle, ha magasabb szinten gyakorlunk.

Ezeken kívül, maga a nyelvvizsgához, tudnunk kell beszélni, kell lennie egy bizonyos szintű szókincsünknek, a vizsga szintjéhez szükséges igeidők,nyelvtani szerkezetek megtanulására, szükségünk lesz, levélírási készségekre, illetve olvasási , szövegértési gyakorlásra. Illetve egy megint nyelvvizsga szinttől függő hallgatásos feladatok megértésére. Ez bármennyire is komplexnek tűnik, sajnos úgy gondolom, hogy ez „könnyen” betanulható. Levélírásnál is konkrét kliséket kell megtanulnunk, egy szerkezeti formát, és a különböző típusok követelményét. Fontosnak tartom, hogy tisztázzuk azt magunkban, hogy attól, hogy egy klisét kérnek tőlünk, nem csak azt. Megvannak a bevezető, és záró mondatok. De ettől függően, legyetek kreatívak. Legyetek egyediek. Senki sem ugyan olyan mint a másik.

Egy aranyos kis videó arról, hogy egyikünk se ugyanolyan mint a másik. :)

Valamit, amitől sajátos lesz, és tényleg a te stílusod, azt érdemes beletenni. Én azt szoktam ajánlani, hogy írásos feladatnál, szószám függvényében tegyünk bele egy-egy ránk jellemzőt. Mindenkinél minden nyelvnél megvan, hogy mik azok a szavak, kifejezések, amik valami miatt jobban tetszenek, mint a többi. Én 50 szavanként szoktam 1-1et javasolni. Szóval mondjuk egy 200 szavas előírt írásos dolognál, mondjuk 4 szót, ami tetszik nekünk, illetve 4 kifejezést, szerkezetet ha használunk, az bőven jó, és abszolút sajátossá, klisé-mentessé teszi az egészet. Viszont ezeket meg nyilván csak akkor tegyük bele, ha tényleg tudjuk használni. Én az otthon kidolgozott különböző feladatokat így szoktam megíratni, és akkor már egy csomó helyzetben tudjuk használni.

Ugyanezt a szóbelinél is javasolni szoktam, legyenek bizonyos szavak, kifejezések, amit szeretünk, mert azt hamarabb tudjuk helyesen használni. Ami itt még fontos, szintén, hogy ne hangozzon úgy, mintha begyakorolnál egy előre leírt kidolgozás egy-egy kérdésre. Így azt szoktam ajánlani, hogy akár akarsz, akár nem, igen is találj legalább egy témát, amit igen is elmesélsz magadról. Azt szokták mondani, hogy mondhatod, hogy együtt élnek a szüleid, ha nem akarod elmondani, hogy külön vannak. De. A vizsgáztatóval úgyse találkozol többet, és ő arra kíváncsi, hogy te eltudod-e mondani a saját dolgaidat a másik nyelven. Így úgy gondolom, hogy igen is mond el. Sőt. Minél bonyolultabb, annál jobb. Otthon dolgozd ki, tudd, és gyakorold is be, hogy tényleg el tudd mondani. De ha arról van szó, igen is mesélj. Attól lesz személyes, és érdekes, és életszerű. Nekem például mindig azt mondták, hogy mondjak azt, hogy sportolok, akkor is ha évek óta nem tehetem. Fogtam magamat, és inkább már az alapfokú vizsgámhoz, megtanultam az ahhoz szükséges szavakat, hogy el tudjam mondani, hogy egy fekélyszerű seb alakult ki a lábamon, amit azóta nem tudnak meggyógyítani, és ami egy két év után, csonthártya-gyulladások formájában jelentkezik, ami miatt amputációs műtétekre szorulok, némi gyógytornára, de sportolni, és hasonló láberőltetési dolgokat nem igazán végezhetek. Ez két dolog miatt is jó. Egyrészt. Ha nem csak az alap fokú, közép fokú szintű szavakat használod, akkor hamarabb kelted azt a képet a vizsgáztatóban, hogy sokkal többet tudsz, másik meg, ha sikerül annyira érdekeset mondanod, és felkelteni az érdeklődését, kevésbé állít meg, és kevésbé zavar meg ezzel. Viszont, arra figyeljünk, hogy ne akarjunk túl sok mindent túl hamar elmondani, mert akkor könnyen eshetünk abba a hibába, hogy egyszerűen nem tudják követni mit mondunk. 

Mint például itt : :)

Ezen kívül listeningnél én megint inkább azt szoktam mondani, hogy inkább nehezebbel készülj, és akkor menni fog. Előre lehet tudni, hogy melyik szintnél milyen zajmennyiség van általában a háttérben, mennyire fordulhatnak elő akár akcentusok stb... Így vagy keressetek olyan hanganyagokat, vagy ha találsz olyat, amit jól hallasz, és egyszerű, azt tedd rá a telefonodra, és egy füllhalgatóval, buszozás közben próbáld meg megérteni. Ezek a legjobb trükkök, bármennyire is furcsa lehet. :D
Más a nyelvvizsgánál nem igényel annyira külön felkészülést, gyakorlás, és ennyi.

2. Munka
Másik közkedvelt, és legáltalánosabb cél, a kinti munka miatti tanulás.
Itt fontos tudni, hogy nyelvtanra, és igeidőkre is sokkal kevesebb szükség van, de a szlengekre, és mondjuk a hely aktuális akcentusainak begyakorlására annál több szükségünk lesz. Értés, és beszéd amire nagy szükség van, és szavak, kifejezések – de csak a kimenetelhez, és kezdéshez szükséges minimum, és ami a nagyon fontos, a szituációk, a normálistól, és reálistól kezdve egészen a legbetegebb, legfurcsábbakig. Volt egy tanítványom, aki kinti munkára készült, és mindenféle szituációkat gyakoroltunk. Az udvarias eladónő mellett, voltam köcsög futár is, és kedvtelen, semmihez-nincs-kedvem asszisztens. Amellett, hogy könnyebben feloldódott, és több helyzetre gyakoroltunk, a szülők ezt viszont otthon nagyon nem értették, egyszer el is jöttek amikor jött, hogy ez így biztos szükséges-e. Beszéltem velük, aztán úgy tűnt talán megnyugodtak, de ebben nem voltam biztos. Mikor kiment, tartottuk még a kapcsolatot, és mesélte, hogy amikor ment intézni a kinti papírjait, pont egy olyan nőt kapott, aki nulla-együttműködést tanúsított, és legalább olyan flegma volt, mint én a gyakorlás alatt. Aztán mondta, hogy nem érdekelte, és jól meg tudta oldani, de az órán itt meg az elején még hirtelen leblokkolt, hogy akkor mit csináljon. Szóval fontos, hogy ne csak a szabvány szituációkat gyakoroljátok, mert az élet nem ilyen, és kint kellemetlenebb ha épp leblokkolsz.

Szókincsnél, írtam, hogy csak a szükségeseket gyakoroljátok be. Ez azért fontos, mert nagyon sok minden kell ahhoz is hogy egyáltalán kimenj. Így azokat ha megtanulod, kint a többi úgyis ragad majd rád. Fontos, hogy itt gondolkodjatok előre. Ha tanárhoz mész, akkor vele, ha nem, akkor egyedül.

Ez két részre oszlik. Egyik, a kinti élethez szükséges dolgok. De kint tudnod kell bármit elintézni. Ez azt jelenti, hogy nyomtatványkitöltést se árt gyakorolni, rövidítéseket, szakszavakat. Ezt bármihez, kocsi-ház, vétel-eladás, hitelfelvétel, munkával kapcsolatos papírok kitöltése, postai feladáshoz szükséges papírok, bármi. Ezeket neten is találtok, akár az ottani konkrét papírokat is lehet, hogy le tudjátok majd tölteni.
Fontos, hogy ami eddig hülyeségnek hangozhatott, azt most igen is meg kell tanulni, zöldségeket, húsokat, alapvető háztartáshoz szükséges tisztítószerek neveit stb... Nyilván a boltban le tudod ezt venni a polcról, de ha épp nem találsz, nem árt ha meg tudod kérdezni, hogy mi is az amit keresel. Ha gyerekkel mész ki, fontos, hogy a bébiszitterrel el tudj beszélgetni, hogy mit követelsz, mit tartasz fontosnak.
Nagyon lényeges, hogy kórházi szemontból mindent el tudj mondani magadról, alapbetegségek, korábbi betegségek, műtétek történetét el tudd mondani, kint az is gyakoribb, nem árt ha egy kis papírra gyógyszerérzékenységek, vércsoportot felírva azt mindig magadnál tartod személyid mellett. Ha bármi baj van, beteg vagy, el tudd mondani, hogy mi a baj. Fáj a fejem, lábam nyakam, szúr a lapockám között, véreset köptem, reggel óta hányok, stb...

És másik a munkához szükséges dolgok, szituációk. Ha még vár rád interjú is, arra se árt rendesen felkészülni, sokszor itt is fontos, hogy nem itthon mész el állásinterjúra, kint más a fontos, máson van a hangsúly. Fontos, hogy merj beszélni, és el tudd adni magadat. Más különben, hogy kapod meg a melót? :) 
Ha tudod, hogy milyen munkakörben leszel, tudd meg, gondold végig, hogy milyen szituációkba keveredhetsz. Azokra próbálj meg felkészülni. Ha például pincérnek mész, az aranyos kedves vendégen kívül, készülj fel a kutyás vendégre akit meg kell kérned, hogy hagyja kint a  kutyát, mindegy mennyire próbálkozik, vagy az elégedetlen vendégre, vagy arra, aki nem tudja eldönteni mit szeretne, hogy eltudd mondani miben mi van, mi milyen. Minél több helyzetre felkészülsz otthon a nyugis kis környezetedben, annál kevesebb probléma lesz kint. Én például az egyik turizmusos vizsgázómnak, mivel később ilyen téren is szeretne dolgozni, nagyon elvetemült hangulatomban, olyan problémával állítottam oda a szállodavezetőhöz, mikor megérkeztünk a reptérről a busszal, hogy az anyám, és alányom is eltűnt. Aztán a kedves férj közbe szólt, hogy csak a gyereket szeretnénk visszakapni. :D Nyilván ilyennel talán nem fog találkozni, de legalább tud beszélni, és legalább jó kedve is lett közben.

Itt egy kis videó ciki helyzetekről :D

A szavaknál, még fontosnak tartom, hogy az akcentusokat, és a szlengeket tanuljuk meg, ismerjük, hallgassuk.  Akár Facebookon keressünk olyanokat akik ott laknak, vagy ha ennyire nem vagyunk merészek, keressünk egyesületeket, klubokkat, ami a leendő lakhelyünk közelében van, ilyen FB-os oldalakon olyan tagokkal fel tudjuk venni a kapcsolatot, tudunk gyakorolni addig is.

Az értésnél fontos az is, hogy tudjuk, hogy hova megyünk. Nézzünk utána, ha tudunk mennyünk el, egy helyitől kérjünk tájékoztatást, mennyire vegyes ott egy légkör, mire készüljünk. Ha tudjuk, hogy közkedvelt helyről van szó, ahova mennek a népek mindenhonnan, fontos hogy más akcentusokat is gyakoroljunk. Főleg Londonban például nagyon sok különböző akcentusú emberrel találkozhatunk, nem árt erre is gyakorolni. Egy Német városban könnyen lehet, hogy törökök által közkedvelt részre megyünk, és egy török akcentusos német is elég érdekes.

Illetve  a másik fontos, hogy akár lehet, hogy olyan helyre megyünk, ahol kevert nyelvvel találkozunk. Indiában például, hinglish – angol,hindi keverékkel, Texasban spanglish – spanyol,angol keverékkel találkozhatunk. Ez általában arról szól, hogy angol alap mondatot helyenként hindi, vagy spanyol, avagy pont fordítva angol szavakkal egészítik ki.

Lényeges még, hogyha munka miatt megyünk ki, akkor a boldoguláshoz szükségesen kívül nem feltétlen kell „anyanyelvűvé” válnunk. Más esetről beszélünk, hogyha például kiköltözünk. Itt fontos, hogy a magyart ha otthon a családi környezetben gyakoroljuk is, de a kinti életünkhöz mindenképpen kell a kinti nyelv is. Így itt az egyik legfontosabb dolog, annak a kidolgozása, és megtanulása, hogy angolul, franciául, hollandul, a kívánt nyelven tudjunk gondolkodni. Talán nyelvtanulásnál ez a legnehezebben elérhető állapot, de fontos tudni, hogy vannak rá lehetőségek, és tippek, csak inkább az a probléma, hogy ezzel kevesen foglalkoznak. De erről majd külön ejtünk szót. :)

Addig is, könyörgöm, ha nem is tudjuk kitalálni, hogy mit is kellene tanulnunk, keressünk egy olyan tanárt, aki ezt értelmesen meg tudja határozni, mert rendszeresség nélkül tanulni felesleges, és sokszor nagyon hibás tud lenni, ha fő dolgokat kihagyunk. Pl.: Lehet, hogy tudjuk, hogy fejleszteni kellene a szókincsünket, de ha nem tisztázzuk, hogy magát az se ártana kifejezni, hogy mit akarunk mondani, ahelyett h begyakorolt mondatokat, beszélgetéseket tanuljunk, akkor mindegy mennyi szót tanulunk, nem lesz belőle sikerélmény soha.

Egy cuki kis dal lazításnak :)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.