Manapság divat lett nyelvet tanulni, persze a felgyorsult világunknak köszönhető, rohanás, felszínesség, és most-és-rögtön-mindent hozzáállás itt is megfigyelhető. Ha olvasunk egy cikket, ami egy nyelvtanuló sikerességéről szól, két lehetőség adott. Vagy a - fogtam magam, elutaztam, új életet kezdtem, és sikeresen megtanultam az X nyelvet, vagy az – elhatároztam, és 2-3-4 hónap alatt megtanultam Y szinten az X nyelvet. Persze általában mindkettő azzal kezdődik, hogy rossz tapasztalatok voltak, vagy megmondták, hogy sose fogok tudni levizsgázni, avagy persze az ellentét, hogy - persze az egész család nyelvészekből áll szituációt a kiindulási pont. Persze motivációnak, egy-egy újabb löketnek ezek kitűnőek, én mégse szívlelem ezeket a cikkeket.

Az lett a lényeg, hogy gyorsan, kevés idő alatt, és lehetőleg minél kevesebb energiát igényeljen.

A másik, ami zavaró lehet, a hogyan, miként, és kinél kérdés. Mert, hogy ezzel kapcsolatban is számos tippet kapunk, kezdve a semmi dolgom sincs, csak alszok, és közben hallgatom a nyelvleckéket, a különböző agyféltekés, tudatalatti tanuláson keresztül, lassan már azt érzi az ember, hogy egy bizonyos összegért nyelvtudást vásárolhat. És ha azt még nem is, nyelvvizsgát képest már most is, ugye.. 

Szóval mit is akarok én itt egy újabb nyelvtanulásos bloggal? Egy kis segítséget nyújtani, ha elakadunk az úton, ötletet adni, motivációt találni, új módszereket.

Mióta komolyan elkezdtem foglalkozni a nyelvtanulással, és nyelvtanítással egy hét nem telt el úgy, hogy újabb – és újabb ötletekre ne találtam volna, akár tapasztalatokból, akár saját kútfőből fakadóan.

Ha most azt írnám, hogy 20 éves vagyok, évek múltán ez zavaró lehet, szóval az egyszerűség kedvéért, 92.ben születtem, és igen, nem vagyok túl idős, sokak számára túl fiatal is ahhoz, hogy tanítsak, vagy, hogy ezt elfogadják tőlem. Ez egyéni döntés, elfogadom, sajnos ez ezzel jár. Biztos eljön majd az a pillanat, mikor meg már túl öregnek tartanak majd ahhoz, hogy aktív, mindennapi, tényleg használatos nyelvtudást átadhassak. J
Visszatérve. 20 éves vagyok, gimnazista, érettségi jövőre. Remélhetőleg. Kéttannyelvű gimnáziumot végzek, ami egy óriási löketet adott abban, hogy merre is vegyem az irányt.  

A nyelvszeretetem nem tudnám megmondani mikorra, nyúlik vissza, az első konkrét sikerélményem, és az érzés, hogy én ezt szeretem, az az egyik általános iskolai tanárnőmhöz fűződik, aki azzal kezdte az első óránkat, hogy mi vagyunk a rosszabb csoport, és azért kerültünk ide, mert vagy nem vesszük komolyan, amit csinálunk, vagy hülyék vagyunk. Mert, hogy a történet röviden annyi, hogy felmérőt írt az osztály, az eredmények alapján 2 csoportba kerültünk. 3an voltunk lányok a rosszabbik csoportban, ebből én és az egyik másik lány alig néhány ponttal maradtunk le a másik csoporttól. Ez a kezdetben kis szakadék, az idő múlásával egyre nagyobbá vált, míg utolsó évben, mikor alapfokúzni szerettem volna (amit csak a másik csoport csinálhatott) nyáron 2 tankönyvet kellett átvennem, hogy átkerülhessek.

Gabi nénit kevesen szerették. Hogy ez csak az osztályra volt igaz, vagy amúgy az egész iskolára, azt nem tudom. Szigorú volt, és követelt, így magától értetődő volt, hogy én imádtam. :) A kezdeti angol tantárgy kedvelése lassan, de biztosan egy hihetetlen mértékű imádatba csapott át, majd lassan átvette az irányítást az életem felett.

10 éves koromban kezdődött egy betegség a lábammal, ami miatt sok időt töltöttem kórházban. Sokat voltam magántanuló. Megtanultam egyedül tanulni, és azóta is ezt teszem. Voltak időközönként magántanáraim, de annyi órát-amennyit kellett volna, nem tudtak volna megfizetni a szüleim.

Mivel nem tudtam bejárni a suliba, otthon voltam, de unatkoztam, kezdetben ezért vált az osztálytársaknak történő órai anyag magyarázata, és korrepetálások tanítássá, majd 18 éves koromban elköltöztem otthonról, így már szükségessé is vált, hogy valamiből meg tudjak élni. Most már 4 éve tanítok, angolt, fél éve franciát is. Emellett számtalan másik nyelvet tanulok, és az angollal és franciával is nagyon sokat törődök.

Néhány hónapja döntöttem el, hogy nem az ismerőseimet fárasztom az állandó nyelvtanulással, és különböző nyelvekkel kapcsolatos hírek, képek kiposztolgatásával, hanem saját oldalt készítek. Most még Facebookon nyomolunk, de tervben van egy rendes honlap elkészítése is, csak hát túl sok az ötlet, és elképzelés, amit meg akarok valósítani.  Addig is az oldal: www.facebook.hu/knyelvtanulas.

És hogy miért is kupu-kupu nyelvtanulás ?
A kupu-kupu egy indonéz szó, (mellesleg az egyik kedvencem is, de az talán kevésé lényeges most), és a pillangó megnevezését takarja. Mióta imádom a nyelveket, azóta nem telt el nap, hogyha nyelvtanulással foglalkozom, közbe ne azt érezzem, hogy szárnyalok, és mindent megtehetek, hogy bármit elérhetek, és bármire képes vagyok. Ezt az érzést szeretném másoknak is átadni, és segíteni, hogy megtalálja mindenki a saját útját.

A nyelvtanulás nem egyszeri, egy módszerrel tanulható, vagy egy honlap segítségével működő dolog. Amit én csinálok, és szeretnék, az minden összegyűjtése. Az FBos oldalon is ezt csinálom. Különböző nehézségű, és szintű, témájú cikkeket, képeket, oldalakat, feladatokat, filmeket, zenéket, vagy bármilyen más témájú segítséget megosztani.

Nyitott vagyok minden téma felé, szinte bármi érdekel, és igyekszem olyan nyelvtanulásos posztot készíteni ami másnak is tetszik és hasznos. A kérdés itt nem az, hogy mik a korlátok, és mi az, ami megtalálható, hanem hogy téged mi érdekel, és téged mi indítana el a nyelvtanulás útján. Mert ha az épp egy sztárral készült interjú, amiből megértesz egy keveset és sikerélményed lesz, vagy egy játék, amiben pókembernek segítesz legyőzni Octopust azzal, hogy angol szavakat teszel ki, akkor csináld azt, tanulj azzal, egyetlen egy dolog fontos, hogy élvezd, és szeresd, mert akkor élménnyé, emlékké válik, és sokkal kevésbé valószínű, hogy eltűnik az életedből. :)

Itt is, és az oldalon is, mindenki levelét szívesen várom, legyen az kérés, kérdés, ötlet, vagy segítségkérés. Szívesen segítek, és remélem, sokan felfedezitek azt a kis segítséget, ami szárnyakat adhat a nyelvtanulásban. :)

(Jah és persze a Pókemberes játék : http://www.funenglishgames.com/spellinggames/spidermanspelling.html)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.