Jobbnál-jobban hangzó nyelvtanulási stratégiákat, módszereket ismerhetünk meg, ha valaha is nyelvtanulásra adjuk a fejünket. Úgy gondolom, hogy a helyzet sokkal egyszerűbb, mint ahogyan azt próbálják megfejteni, a különböző megközelítések meg sokkal több időt vesznek el, mint amennyit segíteni tudnak.

A nyelvtanulást úgy kell kezelni, mint egy kapcsolatot, és minden nyelvre úgy kel tekinteni, mint egy barátra. Mért mondom ezt? Gondoljunk csak bele. Ha találkozunk egy személlyel, az lehet elsőre szimpatikus, vagy épp abszolút elviselhetetlennek tűnő személyiség. Első látásra beleszerethetünk valakibe, de ugyan ilyen gyorsan vonhatunk le negatív következtetéseket, és könyvelhetünk el valakit az ősi ellenségünkként. Ugyanez van a nyelvekkel, van, amelyik elsőre szimpatikus, amelyikbe rögtön beleszeretünk, vagy épp olyan, amit utálunk, és nem vagyunk hajlandóak esélyt adni neki.

A nyelvtanulás nem egyszerű, és nem köthető egy adott időintervallumhoz. Ha te tanulsz egy adott évig, és elérsz egy adott szintet, és azt annyiban hagyod, szép lassan elfelejtesz apróságokat, kifejezéseket, használatot, majd lassan akár az alapvető törvényeit is a nyelvnek. Arról nem is beszélve, hogy a változásokat, és újításokat magunktól nem tudjuk kitalálni. De hát gondoljunk csak bele. Ha megismerünk valakit, és barátok vagyunk, minden nap beszélünk, minden érzéséről tudunk, bármi történik vele, megosztja velünk, van egy jó kapcsolatunk. Ha ez megszakad, nem követjük a változásokat, nem beszélünk minden nap, bizonyos idő múlva, ha elkezdünk beszélgetni, sok mindent elölről kell kezdeni. Rákérdezni dolgokra, apróságokra, amikre talán emlékszünk valamennyire, de már elfelejtettük. Mint a nyelvnél. Ha nem foglalkozunk vele, elfelejtjük, és rémlik, hogy mit és hogy kell használni, de már nem olyan tiszta a kép, és közel se olyan egyértelmű.

Szóval hogyan is tanuljunk, és mi a lényeg?
Kezeljük úgy a nyelveket, mint embereket.

1. Ránézésre lehet egy véleményünk, de ne hagyjuk, hogy az befolyásoljon.

Csak mert egyszerűnek tűnik az angol, mert mindenhol azzal találkozunk, és mindenki ismer egy csomó angol szót, már csak abból kifolyólag is, hogy sok szót átveszünk és használjuk a mindennapokban is, ha jobban megismerjünk, minél fentebb szintre jutunk el – minél többet tudunk meg róla, annál angolosabb és egyben nehezebb szerkezetekkel, furcsaságokkal találkozunk. Vagy másik példa a nem-latin betűs nyelvek esete, mikor megijedünk, hogy furcsa, és mennyire más, biztos mennyire bonyolult. Mint ahogy könnyen elkönyvelhetünk bárkit az előítéleteink miatt valamilyennek, miközben nem is feltétlen olyan.

2. Nem kell rögtön belevetni magunkat a sűrűjébe.
Az a tapasztalatom, hogyha valaki odáig jut, hogy nah akkor most megtanul egy nyelvet, minél gyorsabban akar eljutni arra a szintre, hogy meg tudjon szólalni, és tudjon valamit mondani. Nem véletlen, hogy azzal szokták kezdeni, hogy megtanulod, hogyan mondod azt, hogy hogy hívnak, hány éves vagy, honnan jöttél, idő kifejezése, családtagok, egyszerű leírások ki milyen, vagy általános dolgok, mi a foglalkozásod, mit csinálsz szabadidődben stb... Ennek egyetlen egy értelme van, hogy sikerélményt ad, ha már legalább egy mondatot ki tudsz nyögni a célnyelven. De. Ha megismerünk valakit, vele se ugrunk bele a közepébe, és beszéljük meg vele, hogy épp milyen volt az estéje a párjával. Ahhoz el kell telnie egy kis időnek, hogy megnyíljunk a másik felé. Hogy megismerjük milyen a stílusa, mit szeret, mit nem, mi az, ami esetleg idegesíti, hogy kell bánni vele. Ilyen a nyelvtanulás is, a nyelven tükröződik az emberek stílusa, az ország, terület sajátosságai, ahol azt beszélik, és használják.

Megtanulhatsz olaszul, és gyakorolhatod a neked tetsző mondatokat, ha a stílus, és a gesztusok, az eltúlzott arcmimika, és testbeszédről egy kicsit se tudunk, sose fogunk olaszként beszélni, csak olaszul.

Ha nem tudjuk, hogy mennyire lusták, hogy mi az a szieszta, és hogy alapjában véve mennyire könnyen veszik a dolgokat, akkor könnyen indulhatunk ki abból, hogy egy szerkezetet próbálunk felépíteni a fejünkben a nyelvről, és meg fogunk kavarodni a sok kivételtől, és zavarodottságtól. Míg ha alapjában véve úgy közelítünk, érteni fogjuk. Ugyanez bármelyik arab nyelvnél például. Ha nem ismerkedünk meg azzal, hogy a család mit is jelent, mennyi szerepe van a férfiaknak, és a hitüknek, Allahnak mindenhez, nagyon sok kifejezést, és alap nyelvtani sajátosságot sokkal nehezebben sajátíthatunk el.

Ha olyan barátunk van, aki hívő, és a vallása miatt nem eszik, mondjuk egy adott dolgot, akkor tudjuk, hogy hogyan viszonyuljunk hozzá, és sokkal hamarabb megértjük, hogy mért mond nemet arra az ételre, mintha nem tudunk róla. Igaz?  Ha nem tudjuk hogy az indonézek mennyire szeretnek élni, és mennyire pozitívak, nem értjük, hogy mért nem találunk arra példamondatokat az indonéz nyelvkönyvben hogy rosszul vagyok. De ha beszélünk egy indonézzel, ő rögtön elmagyarázza, hogy mindegy mennyire rossz a helyzet, ők legtöbbször azt felelik, hogy jól, vagy nagyon jól vannak.

Szóval, ha meg akarunk tanulni egy nyelvet, először szánjunk egy kis időt arra, hogy megismerjük az ő nézőpontjukat, az ő kultúrájukat.

3. Támadás minden nézőpontból.
Ha van egy jól működő kapcsolatunk valakivel, akkor az legtöbbször nem arról szól, hogy beszélgetünk neten, és ennyi. Ahhoz hozzátartozik, hogy beszéljünk, hogy találkozzunk, szórakozzunk, vagy épp ha baj van ott legyen, tanuljunk egymástól, vagy alkalmazkodjunk egymáshoz. Nyelvtanulásra lefordítva. Nem lehet csak írni, olvasni, vagy hallgatni a nyelvet. Nem tanulhatunk meg úgy egy nyelvet, hogy csak filmeket nézünk, zenéket hallgatjuk, és szórakozunk. Ad egyfajta nyelvtudást, de sok helyzetben nem fogjuk tudni, hogy mit csináljunk, és milyen szerkezeteket használjunk. Egy hivatalos környezetben, vagy épp írásban használatos szerkezeteket nem fogunk ismerni. Nem lehet teljes, és igazi nyelvtudásnak tekinteni, mint ahogy azt, akivel csak szórakozunk, mi se hívjuk barátnak, csak havernak. A barátsághoz, vagy szerelemhez, házassághoz több kell. Én például az angollal való kapcsolatomra szoktam úgy tekinteni, mint egy házasságra. Minden nap kapcsolatban vagyunk, szórakozunk (filmet nézek, dalokat hallgatok, tv-műsorokat nézek), tanulok tőle (keresztrejtvényt fejtek, tudományos cikkeket olvasok), megnyugtat, és kikapcsol (regényt olvasok), tudja, és megérti hogy mit érzek ( ki tudom fejezni az érzéseimet, mindegy mit érezzek), de van hogy utáljuk egymást, és nem értem (egy-egy igazán tipikus angol szerkezet esetében), mégis elválaszthatatlan kötelék van közöttünk, és ez nem múlik el csak úgy egyik napról a másikra.

Ha átgondoljuk, hogy milyen is a kapcsolatunk egy adott nyelvvel, hamarabb lehet orvosolni a különböző problémákat is, amivel találkozunk. Mindegy hogy ez olvasás, hallgatás, írás, vagy nyelvhasználat, esetleg épp szókincs problémát jelent. Csak tudjuk, hogy mihez hogy állunk hozzá, és ismerjük fel, ha valakivel úgy viselkedünk, ahogy nem kellene.

Például. Mindig utáltam a németet, úgy gondoltam, hogy az durva, szögletes, túl merev nekem. Mind történelem, német mentalitás, és szokások, hagyományok alapján valahogy ezt szűrtem le. Aztán az egyik kedvenc musicalemet meghallgattam németül. És rájöttem, hogy szép, és finom, és gyönyörű is tud lenni, még engem is meglepett a nyelv és a hangzás lágysága a megszokott német durvasághoz képest. Új esélyt adtam neki, és az óta már látom benne a szépet is, a durva és merev szabályok, és sajátosságok mögött. 

4. Múlt, jelen, jövő.
Sokszor, ha valaki már egy ideje foglalkozik a tanulandó nyelvvel beleesik abba a hibába, hogy már nem tud annyi újat mutatni neki a nyelv, nem foglalkozik vele annyit, és inkább más fele nyit, és mást kezd el tanulni. Megszűnik a motiváció, és szép lassan elkezd kopni a tudás. Illetve a másik probléma, mikor elég sok mindent értünk, de nem mindent, de már elfogadtuk, hogy nem érthetünk mindent, és elég, ha elfogadjuk, és megtanuljuk a szabályt, ahogy van.

Ha van egy barátunk, akivel már jól elvagyunk, mindent tudunk róla, mindennapi történéseket, sok újat nem tud mutatni, ha jön valaki új ember, új személyiség, könnyen fordulunk felé, és evesebbet foglalkozunk a korábbi barátunkkal, és ilyenkor eltávolodunk. Vagy nem értjük, hogy mit miért csinál, elfogadtuk, hogy ő milyen, de nem akarunk mélyebbre nyúlni, és jobban megérteni mit miért csinál.

Múlt és jelen. Foglalkozzunk vele. Akár ahogy a barátodnál is, ha meg akarod érteni mit miért, csinál, sokszor múltbeli történésekhez, eseményekhez kell visszanyúlnod, amik hatottak rá, ugyanez figyelhető meg a nyelveknél. Sok-sok példa van, és kivétel, aminek logikus, vicces, vagy épp meghökkentő sztorija van, hogy miből, és hogyan keletkezett. Ezeknek érdemes utána nézni, mert furcsa, érdekes, és sokszor egy újabb löketet tudnak adni. Szóval, ha már megérted az angolt, és kevés az új lehetőség, tessék bátran belevetni magadat egy Shakespeare műbe. Utánanézni, hogy milyen alakja volt régen egy-egy szónak, és abból hogyan lett a mai alak.

Vagy épp múlttal, történelemmel ismerkedni. Ha megismerjük a francia-angol kapcsolatokat, megértjük mért is olyan nagy a behatás, és mennyi angol szó van, aminek francia az eredete.

Mint ahogy ha külföldiként magyart tanulunk, és tudunk törökül, furcsának tarthatnánk a sok hasonlóságot, de ha történelmet tanulunk, hamar megtaláljuk a kapcsolatot, és látjuk, hogy mi és honnan is következik egymásból.

Ha valakivel már jó kapcsolatban vagyunk, újabb lépés lehet a kapcsolatunkban, hogy bemutatjuk a barátainknak, a családtagjainknak. A furcsa nagynéninek, vagy az öreg és bölcs nagypapival. Lefordítva. Ha már tudunk egy bizonyos szinten beszélni, új löketet adhat, ha megismerjük a furcsa nagynénit, mint az angolnál a cockney, a külföldi akcentusú rokont – a különböző térségek akcentusai közötti különbséget, vagy a bölcs nagypapit, mint az irodalmi nyelvezete az adott nyelvnek mondjuk.  

 Jövő. Ha nem maradunk kapcsolatban, lemaradunk arról, mi is történik a másikkal, és azt vesszük észre 3 év múlva, hogy jól menő sikeres cég elnökeként, már semmit se tudunk a jelenkori énjéről, csak arról, hogy mi volt. Ha nem foglalkozunk egy nyelvvel, nem követjük, nem használjuk, nem fogjuk érteni, hogy mi az a WTF rövidítés, vagy mit jelent a goggle mint ige egy angol mondatban. Foglalkozni kell vele, és időt szánni rá.
Egy vicces videó Ben Affleck-kel ahogy akcentusokat kell felismernie, és előadnia. 

5. Nem csak barátaink vannak, és nem csak egy barátunk van.
Csak azért, mert van egy barátunk, nyílván másokkal is beszélgetünk, másokkal is van valamilyen kapcsolatunk. Ez a nyelveknél is igaz. Csak mert egy nyelven elég jól elboldogulunk, az nem jelenti azt, hogy mással nem lehetne foglalkozni, másik nyelvvel ismerkedni. Nyílván nem lesz ugyanolyan a tudásunk az adott nyelveken, de erre nincs is szükség. A barátaink se ugyanolyanok, és a haverok se.

Másik alapvető dolog amit hajtogatnak, és amit mindenki mondogat, hogy ne tanuljunk egyszerre több nyelvet. Nyílván ez abból fakad leginkább, hogy az embereknek általában kevés a szabadideje, főleg nyelvtanulásra szánható, és nehezen osztják be ezt okosan, és így általában napi fél – 1 órák jutnak, és hát abba több nyelvet belezsúfolni elég nehéz. Illetve ha mégis van időnk, sokan keverik a nyelveket. De ez csak fókuszálás kérdése. Amíg nem alakul ki egy ilyen „átkapcsolás” gomb az agyunkban, mielőtt foglalkozunk egy nyelvvel, azt tudatosítsuk magunkban. 

Ha ez megtörténik, valószínű, hogy az adott szabályok, és szavak is jó helyre raktározódnak el, és kevésbé keverjük. Ha nem figyelünk, csak beszélgetünk össze-vissza több haverral, utána kavarhatjuk, hogy ki volt Metallica koncerten, ki az aki épp most szakított a csajával, és ki volt csak kibukva a párjára. De minél jobban ismerünk valakit, annál kevésbé valószínű, hogy kevernénk egy dolgokat. Ez legtöbbször a az olasz-spanyol tanulók között szokott látszani. Hasonló szavak, ugyanazzal a tővel, de különböző nyelven. Ha foglalkozol vele, egy idő után automatikusan érzed, hogy az o végűnek olasz, az e végűeknek spanyol hangzása van. Mint ahogy a hollandot, svédet, vagy németet is keverheted elsőre, vagy az elején, de minél jobban megismered a nyelvet annál hamarabb helyezed el automatikusan is jó helyre, jó nyelvhez a szavakat.

6. Alkalmazkodunk, de nem feltétlen változunk, viszont nem árt nyitottnak lenni.
Tanulhatunk bármilyen nyelvet, egy dolgot nagyon fontos megérteni, és megjegyezni. Hogy ne akarjunk mindent szabályosan, és úgy használni, ahogy az le van írva a nagy könyvben. Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk megérteni, ha megfigyeljük, hogy mennyi különböző neve van a krumplinak is csak akár attól függően, hogy hol nőttünk fel, vagy éppen nekünk mi tetszik. Én sose mondom azt, hogy burgonya, nekem az mindig krumpli. Csak azért mert az angolok használnak olyan kifejezést, hogy :it’s raining cats and dogs. (Kutyákat és macskákat esik :D – Nagyon esik), Attól, még ha nem tetszik, és nem szimpatikus úgy se fogod használni. Egy nyelvet nem használni kell megtanulni. Azt nem mondhatja meg neked senki hogy mit és hogy használj, mint ahogy azt sem, hogy mit és hogyan cselekedj egy kapcsolatban. A nyelvet megtanulni kell, és aztán használni. Tudd, hogy miből építkezhetsz, és aztán a saját stílusodnak megfelelően használd a nyelvet. Ha visszahúzódó, és csöndes típusú lányt próbálsz meg megtanítani a francia szlengre, és káromkodásra, lehet nagyon okos, és eminens tanuló, megtanulhatja, de valószínű, hogy sose fogja használni. (Matrixban lévő francia káromkodásos rész :) )

Ne erőltessünk semmit. Ha valami passzol hozzánk, használjuk, ha nem, akkor meg tudjunk róla hogy létezik, de nem kell feltétlen használni. De fontos, hogy mindig legyünk nyitottak. És bátrak. Játszunk, és használjuk amit tanulunk, ne csak szavakat használjunk, tanuljuk meg, hogyan képezik a szavakat az adott nyelven, és merjünk azokkal mi is játszani. Akár kicsi verset írni, szójátékokat alkotni, vagy nyelvtörőket kitalálni.    

Ez elsőre furcsának hangozhat, és abszurdnak tűnhet. De a mindennapjainkat is a különböző kapcsolataink határozzák meg. Mért ne tekintenénk a nyelvekre is úgy, mint egy-egy kapcsolatunkra? Ugyanannyira sajátosak, és különlegesek, és eltérőek, mint az emberek.  És az ne zavarjon meg minket, hogy bizonyos nyelvek között előfordulhat, hogy nagyon sok a hasonlóság, (nyílván, azért mert akár egy nyelvcsaládba tartozik.) De attól, mert egy nyelvcsaládhoz tartozó 3 nyelvet is tudunk (spanyol, olasz, francia), még nem jelenti, hogy azok ugyanolyanok is lennének. Csak azért mert van 3 plázacica ismerősünk, különböznek a személyiségjegyeik. Az egyik hangosabb, a másik szenvedélyesebb, a harmadik fölényeskedőbb.

Egy kis érdekesség, hátha megtetszik valamelyik, Tarzan több nyelven :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.